Minden kisgyerek szeret boltosat játszani, ki-be pakolni a játékpénzt a pénztárgépbe. Ez régen is így volt, annyi a különbség a mai gyerekek és a 30 évvel ezelőttiek között, hogy ma már fizetésnél felajánlják a „vevőnek” a lehetőséget, miszerint kártyával is fizethet. Sőt, ha lehet, fizessen azzal, mert irtó vicces „lehúzni” a gép oldalán a varázskártyát. Ez persze nagyon aranyos játék, csak sok kicsi az igazi boltban is azt gondolja, a szüleinek van egy varázskártyája, amin annyi pénz van nagyjából, mint csillag az égen, és bármit megvehetnek vele.
Ahhoz, hogy a gyerekek megtanulják, a pénz sajnos nem a fán terem, és nem mindent lehet azonnal megvenni, szükség van arra, hogy lássák, pontosan mennyit ér, és mire elég. Ehhez pedig mi is kellünk, hogy időben, ne túl korán, de ne is túl későn, megtanítsuk nekik, hogyan és miért kaphatnak zsebpénzt, és hogyan gazdálkodhatnak vele.
Az előző posztunkban arról meséltünk, milyen házimunkákban segíthetnek a gyerekek, amikért esetleg jutalomként zsebpénzt is kaphatnak. Ott is leírtuk, hogy szerintünk az alapvető feladataikért, amiket természetes, hogy meg kell csinálniuk, mint például a rendrakás a saját szobájukban, nem jár pénz, de ami nem az ő dolguk lenne, viszont nekünk nagy segítség, azért felajánlhatunk egy kisebb összeget. Ilyen lehet például, ha nyáron átveszik az esti locsolást, vagy egy-egy kisebb kerti munkát megcsinálnak.
Az, hogy mennyi idős kortól, általában gyerekfüggő. Nyilván egy kis ovisnak az egész csak játék, és nem fogja érteni, mennyit ér, amit kapna érte. (Sőt, általában, ha választhatnak 10 darab 5 forintos és egy 200-as között, biztos, hogy inkább a „sokat” választják...) Őket, ha szeretnének segíteni, másképp is motiválhatjuk.
A nagyobbak viszont egyre több mindenre vágynak, amit az iskolában látnak a barátaiknál, és ami nekik esetleg még nincs meg. Nekik nagyon jó alkalom lehet ez, felajánlhatjuk, hogy ha segítenek pár dologban, azzal kereshetnek egy kis zsebpénzt, és ha ügyesen spórolnak, előbb-utóbb meg tudják venni maguknak, amit kinéztek. Ezzel egyrészt türelemre tanítjuk őket, arra, hogy nem lehet mindent azonnal megkapni, van, hogy tenni is kell érte, másrészt elkezdik megérteni, mennyit ér a pénzük. Hogy hosszútávon jobban járnak, ha gyűjtögetnek
egy kicsit, és egy értékesebb, időtállóbb játékot meg tudnak vásárolni belőle, mintha elköltenék filléres dolgokra, amik rögtön a fiók mélyén végzik.
Egy idő után persze, amikor már nagyobbak, a zsebpénz lehet rendszeres, amit hetente vagy havonta kapnak. Érdekes lesz megfigyelni, melyik gyereknek marad meg hónapról hónapra pénze, és melyik költi el már másnap az egészet... De másképp biztosan nem tanulják meg, mit jelent, ha elfogy, és mit jelent, ha beosztják. És nem utolsó sorban, mit jelent, ha élvezik. Mert amellett, hogy spórolni is lehet, gyűjteni, a pénznek egy hatalmas előnye, hogy nagy örömet tud szerezni, ha megvásárolhat magának szinte bármit az ember ( és egy gyerek fejével ez a „bármit” mást jelent, mint egy felnőttnek... ).
Ne keverjük össze a zsebpénzt azzal, amire egyébként nem az ő dolguk költeni, az ő pénzük arra mehessen, amire ők szeretnék.
Azzal, hogy lesz saját pénzük, az önbizalmuk is nőni fog, mert érezni fogják, bízunk bennük annyira, hogy engedjük, saját maguk döntsék el, mihez kezdenek vele.
Mint a legtöbb dologban, itt is a példamutatás az egyik legfontosabb, és a türelem, mert valószínű fognak hibázni, fogják olyanra költeni, amit utólag megbánnak. Ilyenkor magyarázzuk el nekik, hogy ez előfordul a felnőttekkel is – nem is ritkán... – de ők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy itt vagyunk nekik, és segítünk fejlődni, tudatosabban kezelni a pénzt, és legközelebb jobb döntést fognak hozni.
