Tegyük a kezünket a szívünkre, a gyerekszobát – legalábbis először – magunknak rendezzük be. Nyilván a gyerekek kedvéért is igyekszünk a legjobb minőségű bútorokat megtalálni, de leginkább a saját elképzeléseink, álmaink szerint. Hogy aztán pár évvel később enyhe gyomorideggel nézzük, ahogy firkálják, karcolják a méregdrága kisasztalt, matricákat ragasztanak a szekrényekre. De ennek nem muszáj így lennie... Vagy mégis?
Alapvetően úgy gondoljuk, hogy a gyerekszoba a gyerekért van, és nem fordítva. Lehet, hogy megvettük a legdrágább, legszebb darabokat hozzá, de nem elvárható egy kisgyerektől, hogy múzeumként használja. Az asztalt össze fogja karcolni, a falat firkálni, az ágyat matricázni, és mivel az övé, lesz, amit meg is kell engednünk, bármennyire is össze kell szorítanunk a fogunkat hozzá.
Vannak azonban tippjeink, hogyan szoktassuk már egészen kiskoruktól kezdve őket arra, hogy vigyázzanak a dolgaikra, a bútoraikra úgy, hogy közben ki is tudják élvezni őket teljesen.
Mindenhol előfordult már, hogy a kisgyerek simán letette a nedves poharat a komódra, asztalra, és az foltot hagyott maga után. Mit tegyünk ilyenkor, ha vízfoltos lesz a bútor? A legegyszerűbb megoldás erre a megelőzés, vagyis az alátét használata, és ha valamit sokat lát egy kisgyerek, azt biztosan utánozni, használni fogja. De mit lehet tenni, ha már megtörtént a baj? Nem kell rögtön megijedni, használhatunk bolti bútorfényt, de keverhetünk házilag is olívaolajból és pár csepp citromból (3 rész olaj, 1 citrom). Áttöröljük vele, és utána még jobban figyelünk arra, hogy mindig legyen alátét a közelben. Ez egyrészt környezetkímélőbb megoldás, másrészt pénztárcabarát is.
A víz nem csak a foltok miatt jelenthet gondot, a fából készült bútorok legnagyobb ellensége a nedvesség és a penész. Erre különösen a gyerekszobában nagyon figyeljünk, mert penészes szobában aludni nagyon nem tesz jót, nem egy egészségügyi problémát válthat ki. Ellenőrizzük a páratartalmat, és ha úgy látjuk, nem megfelelő, keressünk egy jó szabályozót, vagy helyezzünk el párátlanító növényeket a szobában.
A másik gyakori bútorbaleset a gyerekszobában a karcolás. Tanítsuk meg korán a kicsiket arra, hogy ne dobjanak semmit a fa bútorra, pláne éles, kemény tárgyat ne (nem késre, ollóra gondolunk, azt reméljük, amúgy sem nagyon dobálnak, bútor ide vagy oda... hanem például éles sarkú kockákra).
Ahogy egy előző posztunkban is írtuk, a legjobb, ha több tárolót, kosarat helyezünk el a szobában, amibe rendrakáskor kedvükre dobálhatják a gyerekek a játékaikat, legyenek azok puhák vagy kemények.
A legfontosabb talán az, hogy tudatosítsuk bennük egészen pici koruktól kezdve, hogy vigyázzanak a környezetükre, az őket körülvevő dolgokra. Nem is feltétlenül csak arra, ami drága, hanem arra, ami szép, és ami az övék. Használjanak mindent, de ha nem muszáj, ne tegyenek kárt benne, értékeljék azt, amijük van. Vagy, ha nagyon ragaszkodnak valamihez, például a kidekorált ágyhoz, kössünk kompromisszumot, és keressünk lemosható filceket, könnyen leszedhető matricákat, amikkel kedvükre díszíthetnek, de ha véletlenül túlzásba esnének, vagy a következő héten már másra vágynak, akkor könnyen el lehessen távolítani. Elvégre, ahogy azt fent is írtuk, a szoba van a gyerekekért, a legfontosabb az, hogy kényelmesen, jól érezzék magukat benne.
Hogyan vigyázzunk a bútorokra a gyerekszobában?
