Testvérek közös szobában

Ideális esetben egy közös gyerekszoba a legszebb kiskori emlékek helyszíne lehet, ahol esténként elhangzik pár titok, néhány halk vagy hangosabb kuncogás, és persze
alkalomadtán pár könnycsepp is előfordul. A gyakorlatban ez nem mindig ennyire egyszerű, pláne, ha nagyobb a korkülönbség a gyerekek között, ha többen vannak, ha különböző neműek... és a sort bármeddig lehet folytatni, rengeteg akadálya lehet a békés együttélésnek. De a jó hír az, hogy ezeket az akadályokat egy kis tudatossággal és odafigyeléssel le lehet küzdeni.

Rengeteg előnye van a közös szobának. Sok kisgyereknek megnyugtató, ha együtt alhat a testvérével, főleg, amikor kisebbek. Jó érzés úgy felébredni éjjel, hogy a másik ott szuszog a közelükben, tudják, hogy nincsenek egyedül akkor sem, ha a szülők a másik szobában vannak. Egyfajta szövetség lesz köztük, ami akkor is megbonthatatlan, ha éppen összevesznek.
Praktikus, hogy egy helyen vannak a játékok, az az ő birodalmuk, ahova elvonulhatnak, ha egyedül, felnőttek nélkül szeretnének játszani.

Persze eljön az a kor, amikor már nem játszani akarnak elvonulni, hanem olvasgatni, magukban lenni – ilyenkor szoktak legtöbbször külön költözni az addig közös szobán osztozó testvérek. Az igény a különválásra nem mindig érkezik egyszerre, általában az idősebbek szokták szorgalmazni. Ha van egy erre alkalmas szoba a házban vagy a lakásban, az a legjobb, mert mindenkinek lehet egy saját kis helye. Abban az esetben viszont, ha a szétköltözés hely hiányában nem lehetséges, érdemes pár dologra odafigyelni, amivel megkönnyíthetjük nekik az együttélést.

Az első, és legfontosabb a bútorok megfelelő kiválasztása.( Pláne ha különböző neműek a gyerekek... ) Ilyenkor nehezen lehet megoldani, hogy a fél szoba rózsaszínben ússzon, és ez ne zavarja a másik ott lakót. Válasszunk semleges színű bútorokat, amik akár kislány, akár kisfiú szobában is remekül mutatnának. Nem kell mindennek fehérnek lennie, manapság már szerencsére egyre több helyen választhatunk természetes, fa színben ágyakat, polcokat, amik biztosan mindenhol jól fognak mutatni. Ezeket kedvükre díszíthetik olyan színekkel, mintákkal, ahogyan szeretnék.

Amikor nagyobbak, és külön részt szeretnének a szobában, játszhatunk a bútorokkal úgy, hogy a segítségükkel leválasszunk egy kisebb részt a térből. Így mindenki úgy érezheti, van egy kisebb magánszférája, ami csak az övé. Alakítsunk ki kuckókat akár az ágyak közé, akár a polcok mellé, ahova be tudják vinni a legféltettebb kincseiket.

A másik, amire jó, ha idejében felkészülünk az, hogy közös szoba esetén még inkább
tartózkodjunk a játékok felhalmozásától, mert előbb-utóbb nem lesz hova pakolni, és az egész egy raktárnak fog tűnni. Próbáljunk olyan bútorokat használni, amik akár többfunkciósak, és van lehetőség játékokat, könyveket tárolni bennük, rajtuk. Milyen praktikus, ha az ágyuk egyben a könyvespolcuk is lehet, igaz?

Az, hogy meddig jó a közös szoba, teljesen gyerekfüggő, ha vannak is általános ajánlások, akkor sincs egy egyetemes válasz erre. Sok-sok türelem és megértés kell a gyerekektől is ahhoz, hogy az élet zökkenőmentes legyen így nekik, de az szinte biztos, hogy később, felnőttkorukban jó érzéssel fognak visszagondolni azokra az évekre, amikor a testvérük ott volt mellettük ha rosszat álmodtak, vagy ha sürgősen meg kellett valakivel beszélni a legnagyobb titkaikat.

vitolda-klein-z75p5r4vNF0-unsplash.jpg